MiNap Online

Kék Notesz 2007

2007-04-25 09:49

Megjelent a nyolcadik Internethajó helyzetjelentése a magyar információs társadalomról. A KÉK NOTESZ-t 2006 óta az Internethajó szervezői adják ki a köznyilvánosság számára mindenkor hozzáférhető adatok felhasználásával a magyar információs társadalom állapotáról. A Noteszt az Internethajó szakmai vezetésével a BME-UNESCO ITTK kutatói készítik, 2007-től a GKIeNET Kft. partnersége mellett. A KÉK NOTESZT minden évben az Internethajó indulása előtt néhány héttel publikálják, 2007-től angol nyelven is. Ez lehetőséget teremt arra, hogy bárki, az Internethajó utasai, a szakmai szervezetek, a közigazgatás, vagy a kormányzat képviselői és szervezetei csatlakozó véleményükkel, állásfoglalásaikkal segítsék az Internethajó számvető eszmecseréit. A beérkezett véleményeket az Internethajó honlapján közzéteszik.

Tartalmas egy év
Mozgalmasnak bizonyult az előző KÉK NOTESZ megjelenése óta eltelt közel egy év az információs társadalom és az informatika szempontjából. Csak jelzésértékűen felsorolva néhányat a fontosabb események közül: megszűnt az informatikai tárca, távozott Straub Elek a „Matáv” éléről, idehaza is teljes pompájában zajlik a web 2.0 forradalom, elindultak az első hazai videómegosztó oldalak, és elő lehet fizetni az első IPTV szolgáltatásra is. Teljesen bealkonyult a keskenysávú internetnek – általánossá vált, hogy akinek van internet kapcsolata az már szélessávon internetezik, és otthonról. Egymilliárd forintot – egy lottó ötösre való pénzt – fizettek egy magyar internetes közösségi oldalért, ami mindössze „annyit tud”, hogy néhány százezer embert összeköt egymással. Mindeközben bármelyik pillanatban 10 millió aktív mobiltelefon lehet idehaza, így lassacskán belépünk azon országok táborába, ahol a készülékek száma meghaladja a lakosokét. Ehhez képest tizedannyi az otthoni internet-előfizetések száma, míg lassacskán a háztartások több mint felében lesz számítógép. Végül, az sem igaz már, hogy aranyáron mérik az internet szolgáltatást, pár ezer forint fix havidíjért lehet internetezni, sőt, lassan már telefon előfizetés sem kell az ADSL-hez, és még a sávszélességet is növelték, miközben az árak tovább csökkentek. Tehát mondhatni az internetezés költsége sem riaszthat senkit az internetezővé válástól – leszámítva azt a „mindössze” 1000 kistelepülést (és 500 ezer lakosát), ahol infrastruktúra hiányában nem lehet előfizetni a szélessávú internetre.Milyen távoli mindehhez képest, amikor öt évvel ezelőtt, 2002-ben a Matáv bejelentette, hogy megszünteti az „átalanydíjas” dial-up csomagját – éppen az IHM megalakulása idején. Egy másik világ épült fel időközben. Egyvalami viszont továbbra sem változott. Magyarország nemzetközi összevetésben nemhogy nem élenjáró, de sok mutatóban a sereghajtók között található – a fejlődés ugyanis relatív, mivel azok, akikhez mérjük magunkat gyorsabban haladnak, mi pedig egyre inkább leszakadunk. Így lesz Magyarországból eminens sereghajtó: az alacsony penetráció mellett szinte mindenki szélessávon internetezik – mert, aki teheti javarészt már becsatlakozott a világhálóra, igaz, hogy továbbra is csak egy kisebbségről van szó, minden harmadik felnőtt (14 évnél idősebb) magyarról.

Ez persze elég szubjektív olvasata ennek az évnek – igaz, mindenkinek megvan a saját meghatározó élménye, vagy élményei ebből az időszakból. A KÉK NOTESZ arra tesz kísérletet, hogy ezen szubjektivitás ellenére tényekkel, adatokkal alátámasztva mutassa be ezt az egy évet és kiemelje, illetve ahol lehet nemzetközi összevetésben bemutassa néhány kulcsterület legfontosabb változásait az információs társadalom és az infokommunikáció vonatkozásában.

Egy év számokban
A háztartások vezetékes telefonnal való ellátottsága továbbra is visszaszorulóban van, jellemzően a hátrányosabb helyzetben lévő régiókban. A KSH adatai alapján a 100 lakosra jutó mobiltelefon előfizetések száma viszont 2006 végén 99,1 volt, tehát az ország a küszöbén áll a bűvös „100%-os penetráció” átlépésének. Ugyanakkor a 14 évnél idősebbeknek csupán háromnegyede használ mobiltelefont, tehát a 100%-os penetráció sem jelenti azt, hogy mindenkinek telik saját készülékre. Az otthoni számítógép és internet-penetráció az elmúlt években változatos ütemben, de folyamatosan növekedett. A magyar háztartások ma már több mint harmadában (38%) van számítógép és valamivel több, mint ötödében (21%) van internetkapcsolat is. A 14 év feletti korosztály közel fele (47%) használt (rendszeresen, vagy alkalmanként) számítógépet és több mint harmaduk (36%) használta valamilyen gyakorisággal az internetet 2006-ban. Bár a klasszikus egyenlőtlenségek (életkor, iskolai végzettség, településtípus) még ma is éreztetik hatásukat, azonban az utóbbi években a hátrányos helyzetű csoportok helyzete gyorsabb ütemben javult, ezáltal sikerült valamelyest lefaragniuk hátrányukból. Magyarország azonban továbbra is le van maradva az Unió átlagához képest. Hazánkban változatlanul alacsonynak tekinthető az internettel rendelkező háztartások, illetve az internetet használók aránya. A népesség internethasználó részének döntő többsége átváltott a hazai viszonyok között korszerűnek mondható megoldásokra, azonban a kimaradók hátránya tovább nőtt.
Kétarcú szélessáv
Az internetpenetráció növekedésével többségbe kerültek a szélessávú kapcsolatok. 2006-ban már az internettel rendelkező háztartások háromnegyede szélessávon kapcsolódott a világhálóra. Egy év alatt drasztikusan, mintegy harmadára csökkent a dial-up előfizetések száma, folytatódott tovább a keskenysáv térvesztése. A nagy sávszélességű, forgalomkorlátozás nélküli internet nemcsak a versenyképesség egyik jelentős összetevője, de a web 2.0 térnyerésével elengedhetetlen összetevője a felhasználói elégedettségnek is. Ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy hozzáfér-e mindenki ilyen szolgáltatáshoz, illetve azt elérhető áron biztosítják-e számára. Esett a szélessávú hozzáférések ára is, kevéssel 4000 forint alá került az alap csomagok havidíja, azonban ha a kapcsolat sebességét nézzük, ugyanezért az összegért a Lajtán túl manapság már jóval gyorsabb hozzáférést kapni, mint hazánkban.

A legfejlettebb országok példája pedig azt mutatja, hogy száloptikára alapozva egy újabb váltás érlelődik, mely leginkább a betárcsázós internet – ADSL váltáshoz hasonlatos. Ennek a váltásnak azonban hazánkban csupán a nyomai (a Szélessávú Közmű Kerekasztal működése, a bólyi városi hálózat kiépítése), vagy még azok sem látszanak.

IHM: game over
2006-ban az Informatikai Tárca beolvadt a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba. Az azóta eltelt idő azt mutatja, hogy a nagypolitika részéről nincs stratégiai előrelépés az informatika vagy az információs társadalom terén Magyarországon. A kormányzat továbbra is ágazati, elsősorban infrastrukturális kérdésként és nem átfogó modernizációs keretként értelmezi az információs társadalom ügyét, szemben az Európai Unióval, ahol az információs társadalom koncepciója modernizációs program, több mint tíz éve. Fontos leszögezni azonban, hogy egy önálló minisztérium sem nem elégséges, sem nem szükséges feltétel egy sikeres és előremutató információs társadalom politikához. A lényeg sokkal inkább az, hogy milyen módon működnek együtt a különböző tárcák és képviselőik, képesek-e együtt dolgozni, megosztani egymással az információkat és az erőforrásokat, miközben a fejlesztések egy irányba mutatnak. Függetlenül a minisztérium megszűnésétől a siker kritériuma ezért, hogy összehangolják-e a különböző tárcáknál folyó informatikai fejlesztéseket. Az elmúlt egy év kapcsán azonban ezen a téren sem lehet előrelépésről beszámolni.A probléma az, hogy a hazai politikai elit nem igazán képes magáévá tenni az információs társadalom gondolatát. A GKM elsődleges feladata ezért, hogy a tárca által menedzselt kisebb programokon túl „belecsempéssze” az informatikát és az informatika alapú modernizációt a teljes kormányzat munkájába, például az egészségügyi reformba, az oktatási reformba, a közigazgatási rendszerek reformjába stb., tehát, hogy elősegítsék az informatika alapú modernizációt. Az eddigi stratégiák és stratégiagyártás helyett stratégiai gondolkodásmódra van szükség. A kormány egyelőre nem kezeli prioritásként az információs társadalom kérdését, így végeredményben a terület fokozatos politikai leértékelődésének lehettünk tanúi az elmúlt évben.
2006 az elektronikus közigazgatás éve Magyarországon
Az e-közigazgatás első, megalapozó fázisa 2006-ra hazánkban is lezárult. Sikerként könyvelhető el, hogy a kialakításhoz és működéshez szükséges alapinfrastruktúra és alapszolgáltatások rendszere kiépítésre került. Az Európai Unióban az e-közigazgatás 20 alapszolgáltatásának felkészültségi szintjét folyamatosan mérő Capgemini adatai szerint 2006-ban Magyarország lépett előre legnagyobbat az európai rangsorban, a 23-ról a 14-ik helyre, így elértük az Európai Unió átlagát. A digitális írástudás szintjének meghatározásában, valamint az e-közigazgatási szolgáltatások iránti igények növelésében kiemelt szerepe lehet az államnak. Az e-közigazgatás használói inkább középkorúak és sokan élnek közülük kisebb városokban, községekben. Az új szolgáltatások beindításával párhuzamosan azonban az államnak sokkal több figyelmet és pénzt kell fordítani az e-közigazgatás népszerűsítését segítő hatékonyabb marketing és reklám tevékenységre. A hazai jó eredmények hamar veszélybe kerülhetnek, amennyiben a továbblépés nem követi az eddigi határozott utat. Az jól látszik, hogy az infrastrukturális fejlesztések önmagukban nem fognak nagyobb használati mutatókat generálni sem az egyszerű IKT eszközök, sem az e-szolgáltatások igénybevétele terén. Sürgető módon az olyan területekre kell összpontosítani a forrásokat, amelyek révén az állampolgárok számára elfogadottá, sőt igényelt tevékenységgé válik az e-közigazgatás. Ehhez persze meg kell ismerni az állampolgárok közigazgatással szembeni igényeit, azt, hogy a több száz elektronizálni kívánt szolgáltatás közül melyikre van kereslet.
Gazdaság: belső piacot építeni
A számítástechnikához köthető eszközhasználat (tudás és attitűdbeli) hiánya tartósan korlátozza a piaci szereplők és a kormányzat mindazon célkitűzéseit, melyek az internet, és mindenféle infokommunikációs szolgáltatás használatának minél szélesebb tömegek általi elfogadtatását célozzák. Sajnos a vállalatok is keveset áldoznak az új technológiák bevezetésére. A probléma más téren is jól érzékelhető: K+F ráfordításokat tekintve még mindig az állam a legnagyobb finanszírozó, a vállatok rendkívül keveset költenek innovatív ötletek megvalósítására, kutatásokra.Kedvezőbb képet láthatunk viszont, ha a magyar export egészét tekintjük, ezen belül csaknem Dél-Koreához hasonlóan magas az IKT termékek aránya. De miközben az IKT ipar adatai helyenként látványosak, mind a lakossági, mind a kormányzati, mind a vállalati felhasználói piac is alacsony fejlettségűnek tekinthető. Adódik tehát a kérdés, hogy vajon mennyi ideig lehet egy viszonylag dinamikus IKT termelési fejlődést fenntartani anélkül, hogy a belső piac, a lakossági IKT használat is fejlődne?

A magyar lakosokat jellemző digitális írástudatlanság nem kedvez a felhasználó központú szolgáltatások meghonosításának. Magyarországnak a jövőben el kell mozdulnia egy „érték-hozzáadottabb”, lokálisan jobban beágyazott IKT ipar felé.

Kultúraváltás: kettészakadóban
A digitális kultúra kétarcú Magyarországon – az ország lakosságának hatvan-hetven százaléka digitálisan írástudatlan. Az online forradalomban az országnak továbbra is csak a kisebb része vesz részt. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi években sem változott az egyes médiumok fontosságának megítélése a lakosság körében. A legfontosabb információ és szórakozási forrás továbbra is a televízió. Különösen igaz ez azokra, akik nem interneteznek, viszont az internetezők körében egyre gyorsabban zárkózik fel az internet, mint meghatározó információforrás. A hírközlés és médiaszabályozás is paradigmaváltást él át. A média, a hírközlés és az informatika egymáshoz közeledése nyomán előálló új helyzet a szabályozói tevékenység olyan újragondolását igényli, amely közelíti egymáshoz a jelenleg élesen elhatárolt média- és hírközlési szabályozást. Nemzetközi színtéren sincs ugyanakkor megnyugtató, vagy átvehető szabályozási gyakorlat. Nemzetközi, és hazai berkekben is folyik a vita a web 2.0 nyereségességéről, sőt, egyáltalán mibenlétéről. Az üzleti szféra szempontjából fontos, hogy ami most zajlik könnyen lehet, hogy kultúraváltás, ám annak kockázata sem elhanyagolható, hogy csak légvárról van szó. De mégsem lehet kimaradni belőle.

2006 a videómegosztók éve is volt Magyarországon. Bár a YouTube hazánkban is csak ez évben vált ismertté, nyáron elindultak a magyar követők. Mindegyikük számára az a kérdés, hogy lehet-e üzletet csinálni ebből a szolgáltatásból, és ha igen, akkor milyen üzleti modell mellett.

Miközben a felhasználók és az online média által generált tartalom ugrásszerűen növekszik – semmiképpen sem állíthatjuk ugyanezt a kulturális örökség digitalizálásával kapcsolatosan, annak ellenére, hogy ez az Európai Unió információs társadalom stratégiáinak „zászlóshajója”. Az ilyen jellegű projektek idehaza elszórtak, a pályázati lehetőségek által irányítottak és ezért esetlegesek, ráadásul a digitalizálásra váró anyagok mennyisége óriási.
Oktatás: SEx helyett interaktív tábla
A Sulinet Expressz digitális eszközvásárlást támogató programja 2006-ban a végéhez érkezett. Mindez annak a törekvésnek a lezárását jelenti, hogy az oktatásért felelős minisztérium az iskolaépületen kívüli IKT-eszközhasználatot is segítse és közvetve beismeri azt, hogy Magyarországon csalódást okozott a skandináv mintára adaptált tömeges eszközvásárlást támogató állami program. A magyar közoktatásban a számítógéppark kialakítása és az internetes kapcsolat megteremtése a kilencvenes évek második felétől stratégiai kérdés. A magyarországi iskolák számítógép-ellátottsági szintje közel van az EU-25-ök átlagához. Az internet elérhetősége sem mutat komoly lemaradást, sőt: a szélessávú kapcsolat esetében az átlag felett állunk 77%-os mutatóval. A digitális zsúrkocsik és bőröndök után interaktív táblákat kíván kiosztani a kormány a „XXI. század iskola” programon belül. 2010-ig összesen 40 ezer darabot kívánnak elhelyezni a közoktatási intézmények 62 ezer tantermébe. Ennek ellenére az iskolai informatikai eszköztár egészében mégis egyre elavultabbnak látszik, miközben ma is élő tapasztalat, hogy sok intézményben dobozokban állnak, vagy alig kihasználtak a rendelkezésre álló hardverek és szoftverek.A kormányzati szándékok szerint az informatika nem pusztán egy külön tantárgy, hanem valamennyi tantárgy fejlesztési feladataiban és tevékenységeiben szerepet kell kapnia. Ehhez képest csak nagyon lassú előrelépéseket diagnosztizálhatunk a meglévő kutatások alapján. Rengeteg, gyakran ingyenes informatikai továbbképzési lehetőség ellenére a nem informatika szakos tanárok számítógép-használata ritka, a kezelői ismeretek szintje pedig alacsony, és alig javul. Mindezek alapján aligha várható forradalom az oktatás felől.
Helyünk a nagyvilágban
Mint az köztudomású az információs társadalom tekintetében nem tartozunk Európa élenjárói közé, sőt, szűkebb régiónkban, illetve az újonnan csatlakozott tagállamokat tekintve is inkább középszerű a teljesítményünk ezen a téren. A Világgazdasági Fórum elemzése szerint Magyarország éppen az információs társadalom terén teljesített a leggyengébben az összes vizsgált dimenzió közül (23-ik helyen végeztünk). Más országok rangsorait tekintve is hasonló kép fogad minket: Magyarország a közel egy évtizede megszokott helyén, a követő országok középmezőnyében található, folyamatosan a felzárkózás és a leszakadás határán egyensúlyozva.Ahhoz, hogy Magyarország tartósan pozitív irányba mozduljon el nemzetközi összevetésben, az átlagos fejlődésnél gyorsabb mozgásra volna szükség, ez pedig elengedhetetlen összefogás és közös munka nélkül.
A KÉK NOTESZ teljes egészében ingyenesen hozzáférhető az Internethajó oldalán: