MiNap Online

Jubilált a templomfelújító, közösségépítő lelkész

2011-10-02 09:17

Az Alföldről érkezett Miskolcra Szabó Sándor, aki 30 éve szolgálja lelkészként a belvárosi református gyülekezetet. A jubileum apropóján beszélgettünk a lelkésszel.

– Hajdú-Bihar megyei, szegény paraszti családból származom. Gyermekkori emlékeim oda nyúlnak vissza, hogy fekete ruhás ávósok megjelentek és bekényszerítették a téeszbe édesapámat. Vallásos, református emberek az őseim. Különösen nagymamám volt vallásos, aki számára a Biblia volt az egyetlen könyv. Már nem látta az apró betűket és engem kért meg az olvasásra. Tőle örököltem a hitet, a bibliaolvasás szeretetét. Konfirmálásom alkalmával érlelődött meg bennem a szándék. A hitbeli, lelki erősítés érdekében a Debreceni Református Kollégiumba írattak, ott érettségiztem, ennek 40 éve – elevenítette fel érdeklődésünkre a gyökereket, az elhivatottság eredetét Szabó Sándor lelkész.

Ez az indíttatás kijelölte útját, amely a Debreceni Református Teológiai Akadémiára vezetett. Még az elvégzése előtt segédlelkésznek nevezték ki: 1974-ben segédlelkészként került Miskolcra, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöki hivatalába. Dolgozott Sárospatakon, Újszászi professzor mellett a tudományos gyűjteményben, Debrecenben a nagytemplomi gyülekezetben. Az abszolutórium megszerzése után Skóciában, Edinburghban vett részt posztgraduális képzésen, majd hazakerülve Balmazújvárosban, Sárándon szolgálta a gyülekezetet.

– A lelkészi állás itt 1981-ben, pont 30 éve üresedett meg. Ebben az évben választották II. János Pál pápát, Thachert, a vasladyt, a lengyel Szolidaritásnak köszönhetően megismertük az igazi demokráciát. Történelmi időket éltem meg, miközben Isten szolgálatára pallérozódtam. Nagyon háttérbe szorítottak bennünket. Ez egy konfliktusos időszak volt az életemben. Találkozott bennem az ifjúkori lázadás a diktatórikus igazságtalansággal, amit nagyon nehezen tudtam tolerálni – idézte fel Szabó Sándor a miskolci lelkészi szolgálatának kezdetét. – Az Állami Egyházügyi Hivatal irányította az egyház belső ügyeit. Figyelték, ellenőrizték a lelkipásztorok tevékenységét. A titkosszolgálat is működött. Ennek ellenére ez már a puhuló diktatúra volt. Határokon átívelő kapcsolatok indultak… Idekerülésemkor az építkezések időszakát éltük, fizikálisan és lelkileg is: 1981-ben újították fel a Kossuth utcai templomot, az egyházkerületi székház is ekkor épült. Azóta itt lakom ebben a házban a családommal együtt, a templom tőszomszédságában.

A lelkész legfontosabb tevékenysége a gondjaira bízott gyülekezet szolgálata. Ezért kértük Szabó Sándort, hogy ebből a tekintetből is hasonlítsa össze a kezdeteket a jelennel.
– Az akkori tagok többségét a 30 év leforgása alatt eltemettem. Egészen pontosan 1430 főt, ami több, mint egy gyülekezet létszáma. Szerencsére volt 1382 keresztelés is. Amikor ide kerültem 1981-ben, ifjúsági munkát nem végezhettünk. Elöregedő, időskorú, de komoly hitben élő személyekből állt a gyülekezet. Azóta látványában, összetételében is nagyot változott. A gyülekezetben most van egy erősen intellektuális réteg, vannak az úgynevezett „munkás emberek”, az egykori miskolci gazdálkodók leszármazottai. A felnövekvő ifjúság is egyre nagyobb számban integrálódik a gyülekezetbe, főleg, mióta a Nyilas Misi Ház működik.

A református egyház – más egyházakkal ellentétben – rugalmasan kezeli a lelkészek közéleti szerepvállalását.
– A közéleti érdeklődésem mindig is eleven volt. Nagy reménységgel vártuk az új kibontakozását. Az egyházon belül is tisztújítás folyt. Mészáros István püspök titkára lettem kétszer hat éven át. Nehéz időszak volt. A rendszerváltás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Idegileg, lelkileg, egészségileg is megviselt. Ekkor kezdtem bele a Nyilas Misi Házba, ami 2000–2003 közt épült. Hiánypótló meglátás volt. A semmiből indultam és 100 milliós épület született belőle. Lelki, társadalmi hasznosságát városi szinten is elismerték, mikor az idén az év civil szervezete lett a Nyilas Misi Alapítvány.



Ezt követően beszélgettünk még a lelkésszel az Eszter-harang megmentéséről, az uniós pályázati támogatással az alaptól a torony tetején lévő aranykakasig megújult templomkülsőről, a németek által felújított, régi, elporosodott orgona felújításáról. A templombelső felújításáról, amely magába foglalta a teljes vezetékcserét, új világítás beszerelését, új hangosítást… amire csak annyit mondott jelzőként a lelkész, hogy heroikus küzdelem volt. Így élte meg a szolgálatának 30. évfordulóját. A munka megy tovább.

– Mit tekintek a legnagyobb sikernek? Amikor a prédikációm nyomán megértették a hívek az Isten igéjét. Minden prédikációt leírok, csak egyszer mondok el. A legnagyobb öröm számomra, amikor a hívek visszamondják a 10, 20 évvel ezelőtti prédikációmat. Lelkipásztor ettől nagyobb elismerést nem kaphat. Visszatekintve: nem volt hiába való a 30 éves fáradozás. Felemelő érzés számomra a szeretet, amivel körülvesznek – mondta meghatottan Szabó Sándor.
A szolgálat mellett a család áll életének középpontjában.

– Szerepe meghatározó. Már nős emberként kerültem ide 30 éve, három gyermekünk itt született Miskolcon. Itt nőttek fel, itt váltak felnőttekké, a kirepülés fázisában vannak – tudtuk meg Szabó Sándortól. Amíg két gyermekük szárnyal, addig a harmadik fogyatékkal, a szülőkkel közös háztartásban, nagy szeretetben él.

Csontos László
fotó: Mocsári László