MiNap Online

Becsléssel az adóelkerülés ellen

2007-06-04 11:11

Az adóhivatal dolgozói által vallott APEH-misszió első gondolata a következőképpen hangzik: „hisszük, hogy az adózók időben és pontosan kívánnak eleget tenni adókötelezettségeiknek…” A valóság azonban az esetek egy részében sajnos más képet fest, hiszen az adózók szűk rétege igyekszik a jogkövető adózói magatartás egyenes útja helyett az adóelkerülés rögös és veszélyes ösvényei felé venni az irányt. Ilyen esetekben számos eszköz áll az adóhivatalnokok rendelkezésére, melyekkel a megtévedt adózókat megpróbálják visszaterelni a „helyes” útra. Egyik ilyen, viszonylag újkeletűnek számító eszköz a becslés módszere, melyet a törvényi szabályozáson túl az alapoz meg, hogy hazánkban alapvetően az elért bevétel, valamint az ennek megszerzése érdekében igazoltan felmerült költségek egymáshoz való viszonya, a jövedelem határozza meg egy adózó központi költségvetés felé teljesítendő adófizetési kötelezettségének alapját (nagyon leegyszerűsítve: bevétel–költség = jövedelem – adófizetési kötelezettség).

Az adózók egy szűkebb köre ezért törvénytelen eszközökkel (fiktív költségszámlákkal, eltitkolt bevételekkel) megpróbálja a lehető legkisebb jövedelmet kimutatni, csökkentve ez által adófizetési kötelezettségét.
Becslés alkalmazására tehát akkor kerül sor, ha fiktív költségszámlát találnak a revizorok az adózó iratai között, esetleg az adózó hiányos iratanyaggal rendelkezik, vagy a hasonló körülmények között tevékenykedő többi vállalkozáshoz képest jóval alacsonyabb haszonkulcsot alkalmaz.
A revizoroknak nagyon jól felépített számítógépes rendszer áll a rendelkezésére, mellyel képesek különböző célzott módszerekkel kiszűrni azokat, akiknél érdemes adóvizsgálatot lefolytatni. Egy tapasztalt revizornak azonnal „szemet szúr” a bevallási adatokból a túlságosan alacsony haszonkulcs, a folyamatosan veszteséges működés stb.
A becsléssel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy a revizorok különböző módszerekkel, gyakran rengeteg számítást követően, de minden esetben kimutatják az adózó valószínűsíthető adóalapját és ebből az adófizetési kötelezettségét, melyet sok esetben maga az adózó sem vitat. Az így megállapított adókülönbözethez még hozzáadódik az adóelkerülési szándékra való tekintettel a legtöbb esetben maximális mértékben (50%) kiszabott adóbírság, valamint a késedelmi pótlék (esetlegesen mulasztási bírság) is.
És most következzen egy konkrét ügy bemutatása. Nyilván olvasóink is tisztában vannak azzal, hogy az italüzletekben viszonylag magas haszonkulcsot tudnak a vállalkozók alkalmazni a forgalmazott szeszesitalok és üdítők esetében. Ahogy az olvasónak is feltűnne, úgy az adóhivatal munkatársainak is gyanús lett, hogy a vizsgált adózó italüzletében papíron csak 10-15 %-os átlagos haszonkulccsal találkoztak. Ez körülbelül annyit jelentene, hogy a szénsavas üdítőt deciliterenként 12-15 forintért, a szeszesitalokat az áruházláncok árainál alig magasabb áron lehetne megvásárolni. Ilyen italüzlettel, gondolom, Önök sem találkoztak még, ha pedig igen, akkor ott nagy lehetett a tolongás. A revizorok az adózó beszerzési forrásait jelentő üzleti partnereitől megkérték beszerzéseinek kivonatát, majd egy korábbi helyszíni ellenőrzés során az italüzletben készített árgyűjtés és a beszerzési árak ismeretében becsült (valószínűsített) átlagos haszonkulcsot számítottak A beszerzéseket a haszonkulccsal „felszorozva” eljutottak a becsült bevételhez. A revizorok által számított becsült haszonkulcs meghaladta a 60%-ot, ami jóval több, mint az adózó iratanyagából számított 10-15%, és valljuk meg, pusztán józan ésszel átgondolva is közelebb áll a valósághoz. A különbözetet a bevétel eltitkolása eredményezte (nem „ütötte” a pultos a pénztárgépet). Az adózónál több százezer forint adókülönbözet került megállapításra, mely után 50% mértékű adóbírságot és a jegybanki alapkamat kétszeresével számított késedelmi pótlékot is felszámított az adóhatóság.
Ez a rövid történet csak egy kisvállalkozásról szólt, nagyban azonban több milliós, sőt százmilliós adókülönbözet megállapítására is volt már példa a becslési módszerek hatékony alkalmazásának felhasználásával.