Városházi hírek

Miskolcot ünnepeljük

2008-05-09 18:14

ADD TO IWIW FACEBOOK TWITTER LIVE GOOGLE varosnap.jpg

Május 9-én Miskolcon több helyszínen is megkezdődtek a városnapi ünnepi programok. Pénteken délelőtt 10 órakor a Szinva teraszon zenés-táncos előadásokkal vette kezdetét a rendezvénysorozat, 14 órakor a színházban pedig az ünnepi közgyűlésen a város elismeréseit is átadták.  Ünnepi küzgyűlés- videótár

A kulturális programok mellett volt veterán buszos városnézés, állatkerti bemutató és az érdeklődők megismerhették a Zöld Nyíl Miskolci Villamos Projektet is. A helyszínen a Miskolc Holding Zrt. vállalatai mutatkoztak be a városlakóknak. A színháznál délelőtt 10 órától a Miskolc Televízió alkotásaiból kivetítőn láthattak az érdeklődők filmeket Miskolc város életéből. Az ünnepi közgyűlés 14 órakor kezdődött a színházban, ahol átadták a városnapi elismeréseket is. A napot este fél 10-kor a Városház téri tűzijáték zárta.
Május 10-én, szombaton ismét várja a látogatókat a Szinva terasz színpada, ahol igazi vidám, zenés civil kavalkádban vehetnek részt az érdeklődők. A programok délelőtt 10 órától kezdődnek civil szervezetek produkcióival, bemutatóival, lesz zene és tánc is. 16.30-tól koncertek kezdődnek, előbb a Fekete tűz – Perfecto zenekar – Bisura tánccsoport lép fel, majd 18 órától Jon Bovi, Retro Music Band, Mustang Grapes, M. I. E. Z. koncertek következnek, és zárják a napot.

Ünnepi ülését tartotta Miskolc Város Közgyűlése pénteken délután a színházban. A hagyományoknak megfelelően itt adták át az idei elismeréseket a Város Napja kapcsán. A közgyűlésről idézzük Káli Sándor polgármester ünnepi, várost köszöntő beszédét.
„Meggyőződésem, hogy úgy városunk lakói, mint az itt jelenlévők egyetértenek abban, hogy az a májusi nap, melyen a törvényhatósági jog elnyerésére emlékezünk – az elmúlt másfél évtizedben családi ünnepe lett Miskolcnak, a miskolciaknak. Olyannyira, hogy egy felmérés szerint a közvélemény az operafesztivál, a kocsonyafesztivál és a Diósgyőri Várfesztivál mellett az év legjelentősebb eseményei közé sorolja ünnepünket.
A múltból erőt merítendő nem árt, ha felidézzük az ünnep belső, mélyebb tartalmát. Mert mit is jelentett a törvényhatósági jog kivívása, miért kellett ezért annyit harcolni városunk jeles képviselőinek, akik közül leginkább Horváth Lajost emelném ki. Azért, mert ki akartak őseink bújni a szürkeségből, a felsőbb hatóságok öleléséből és fel akartak sorakozni más, törvényhatósági joggal már rendelkező, illetve a szabad királyi városokhoz. Azt akarták, hogy Miskolc ügyeiről a város rendelkezzék. Ezért is ad lehetőséget ez a nap a számvetésre, mit tettünk, mit teszünk ma azért, hogy a város erősebb legyen.
Van már vagy 10 éve, hogy egy fiatalember megállított és lezajlott egy különösen emlékezetes beszélgetés. Valahogy így:
– Megismersz?
– Hogyne – mondtam – együtt dolgoztunk Németországban.
– Úgy-úgy – mondta, és hozzátette – köszönöm, hogy megváltoztattad az életemet! – Kikerekedett a szemem. Hogyhogy?
– Úgy – mondta, hogy megtanítottál arra, hogy az ember öltözzön illő módon, és ha kezet fog, nézzen határozottan a másik szemébe. Tudod, engem mindig lesajnáltak és sunyinak néztek és szinte egycsapásra megváltozott minden.
Tudom, hogy csak a teremben ülőknek több száz hasonló története van. Én sem a magam fényezése miatt mondtam, hanem azért, mert Miskolc közelmúltját idézi. Ez a város felállt, leporolta magát, kifényesítette gombjait, és bár tudja, hogy mennyi gonddal kell birkóznia, bátran néz másokra és nyújt kezet. És akárcsak elődei, mindent megtesz azért, hogy erős, független európai városként minél nagyobb beleszólása legyen saját sorsának alakításába.
Ezért vásárolunk erőművet, az utakat, az ivóvizet, mert hisszük, hogy jó gazdái leszünk, és a város jövője érdekében cselekszünk.
Viszont jó alkalom arra, hogy egymásra nézzünk! Egymásra nézzünk nemre, korra, világnézetre, pártállásra való tekintet nélkül, hogy kiderüljön: tudunk-e, s hogyan tudunk egymás mellett és lehetőleg egymásért élni, dolgozni ebben a városban, mely szülő- vagy lakóhelyünknek adatott, s ahol otthon akarjuk magunkat érezni. Lényeg, hogy mindig a tett legyen az első – a szó csak második – mondom Széchenyi után. Ami napjainkban – úgy vélem – helyénvaló figyelmeztetés. A dicsekvés viszont soha nem helyénvaló. Az eredmények szülte apróbb-nagyobb örömeinket azonban nem szabad véka alá rejteni.
Szállító repülőgép ugyan csak jövőre száll fel erről a tájról, de sok-sok pozitív hír röppen fel Miskolcról, a büszkén viselt címünk a magyar kultúra városából, amelynek legjobb volt az imázsa hazánkban az elmúlt esztendőben. És miért ne tennénk közhírré, hogy Miskolc gazdasági térsége mennyire vonzó a külföldi befektetők számára, hogy ezer európai városból tizenhatodikként ajánl a Financial Times. Mindez csapatmunka eredménye. Utak, mélygarázsok épültek, új terek, parkok, szobrok gazdagítják városunkat, megújulnak a panelházak, épül a Búza téri vásárcsarnok, nemsokára felröppen a Zöld Nyíl, a villamosprojekt. E helyről köszönöm városunk elkötelezetten lokálpatrióta polgárainak, kollégáimnak, a város gazdasági és politikai képviselőinek, hogy Mi Miskolcon a nagy ügyekben össze tudtunk fogni és más, új pozícióba emeltük városunkat.
Milyen szépen írja Gyergyai Albert: „Egy szép emberi magatartás, épp mivel látható és érzékelhető, közvetlen és nevelő sugarakat szór a környezetre.” Természetesen nem vagyunk híján a szép és értéket teremtő emberi magatartásnak, s ezt tulajdonképpen minden májusi városünnepen elmondhatjuk, hiszen ez alkalmakkor köszönjük meg legkiválóbb polgárainknak – huzamosan végzett – értékteremtő munkájukat, melyet a tudományban, művészetben, sportban, s más területen kifejtettek. Rövidesen nevek hangzanak majd el itt, s ki-ki átveszi a maga kitüntető okmányát, melyet Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének határozata hitelesített.
Azoknak fogunk tapsolni, akik „elvegyültek és kiváltak”, de mögöttük nagyon sokan vannak, akiknek ugyancsak köszönetet kell mondani. Gondoljunk a kitüntetetteket felnevelő, formáló, segítő családokra, munkahelyi közösségekre, tudományos és művészeti műhelyekre, meg azokra az iskolateremtő nagy egyéniségekre, akik – jóllehet testi valóságukban már nem lehetnek velünk –, de szellemük, erkölcsük közöttünk munkál. Mert mag és magvetők nélkül nincs termés. Hogy a termésre olykor sokáig kell várni? Hogy nemzedékünk tán nem is élvezheti majd a javakat? Meglehet. De gondol-e erre a diófát ültető ember? Vagy az építőmester, aki leteszi a katedrális alapkövét?
A szaktudomány „egydimenziós polgároknak” nevezi azokat, akik csak a szerzés örömében hisznek. Sokan vannak. Annak a Kun Józsefnek a szellemi utódait – aki tűztornyot épített a miskolci színházra s beléje órát helyezett – nem közöttük kell keresni. De vannak, s lesznek befektetői a jövőnek, bízom abban, hogy egyre többen felteszik a tehetősebbek közül a kérdést, alkottam-e maradandót, adtam-e olyat a világnak, ami miatt rám emlékszik az utókor.
Karinthy írta Kosztolányinak 1935-ben: „A világot ne hagyjuk úgy egészen, ahogyan találtuk.” És ne felejtsük a célt: jól élhető európai várost akarunk.És éppen ezért tekintsünk csak a naptárra! A mai napot, éppen május 9-ét, „Európa napként” jelöli. Tudniillik Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én tette közzé javaslatát, mely egy közös Európáról szólt, s letéteményese kívánt lenni az európai béke megteremtésének. Mára az Európai Unió sárga-kék csillagos zászlaja és Beethoven Örömódája szimbólummá vált és az Európai Unió politikai egységét képviseli. Tágabb hazánk, Európa a népek hazája. Az integráció persze nem könnyű és korántsem gyors. Robert Schuman is a „jövő befektetője” volt 1950-ben, s mi is azok vagyunk. Lassan őrölnek az idő malmai? Ne legyünk kishitűek. Az elmúlt hatvan esztendőben igencsak sok minden történt, ha nincs is itt még a Kánaán.Próbáljuk felidézni a hatvan évvel ezelőtti Miskolcot. Vagy, elég lesz a harminc, vagy a húsz esztendővel ezelőtti is! És nemcsak épített környezetünkre, gazdasági, oktatási, egészségügyi struktúránkra, művészeti műhelyeinkre, a monográfiákra, tanulmányokra, vagy a rövidesen megjelenő Miskolci Lexikonra gondolok. Erről korábban nem esett szó, hát most megemlítem – hogyan is fogalmazzak? – van egy sajátos lenyomata Miskolcnak: az Aranykönyv. Ebben szerepelnek – Kossuth Lajostól mostanáig – a város díszpolgárai. Évről évre örömmel írhatjuk be az új értékek teremtői, hordozói, terjesztői nevét. Akik egész életükkel és munkásságukkal a haladást szolgálták, s hűek maradtak, vagy lettek Miskolchoz. Nyomot hagytak – nyomukba léphetnek az újabb nemzedékek, melyeknek aztán tovább kell lépniük – a természeti törvények szerint Miskolc tényleg a legnagyobb jövőjű magyar város lenne, lehetne? – ahogyan Móricz Zsigmond írta egykor. Higgyünk a jóslatban, ámbár nem lettünk a magyar Ruhr-vidék. Új iparágak, új technológiák születtek, új szövetségek, új iskolák. És higgyünk az erkölcsök igazi megújulásában, és főleg éljünk úgy, hogy hihessünk egymásban. Még két hete sincs, mikor egy vasárnap délelőtt a Magyar Televízió Főtér című műsora Miskolcról jelentkezett. Miskolc nem „egynapos város” – fejezte be műsorát a Főtér riportere a Szinva terasz bronz kisasszonyai közé telepedve. De hát jövőnket se napokban tervezzük…”

Miskolc 2008-as díjazottjai:

MISKOLC DÍSZPOLGÁRA KITÜNTETŐ CÍM
Dr. Dobrik István művészettörténész, a Miskolci Galéria ny. igazgatója.
Marton Éva operaénekes.PRO URBEBarna György vállalkozó.Farkas Gyula tanár, idegenvezető. Kraitz Gusztáv szobrászművész.Plesz Antal építészmérnök.GÁLFFY IGNÁC ÉLETMŰDÍJTarczai Béla fotóművész. SZABÓ LŐRINC IRODALMI DÍJJenei László író.REMÉNYI EDE ZENEI DÍJPogonyi Lászlóné karnagy. KONDOR BÉLA KÉPZŐMŰVÉSZETI DÍJFejér Ernő képzőművész.DÉRYNÉ SZÍNHÁZI DÍJFandl Ferenc színművész. SZEMERE BERTALAN KÖZÉLETI DÍJKorinthus Katalin tanár.HERMAN OTTÓ TUDOMÁNYOS DÍJDr. Tóth Péter történész. PEDAGÓGIAI DÍJKoncz József festőművész, tanár.Sárközi Andorné ny. középiskolai igazgató.Tóth Józsefné óvodavezető. BENKŐ SÁMUEL DÍJDr. Poller Imre intézetvezető főorvos.Dr. Szántó Béla intézményi főorvos.AZ ÉV SPORTOLÓJA Karakas Hedvig cselgáncsozó.Németh Csaba triatlonista.MISKOLC VÁROS SPORTJÁÉRT DÍJRusznyák József birkózóedző.

NÍVÓDÍJ

Báthori László, a Twist Olivér Gyermekkórus vezetője.Bíró Tibor, a Cine-Mis Kht. ügyvezető igazgatója.Fazekas Miklós edző. Mátyás Rudolf mesterszakács.Miskolci Csodamalom Bábszínház.Simon István református egyházkerületi gondnok.Szabados Gábor újságíró. Taba Benő építészmérnök.MISKOLC VÁROS ÉPÍTÉSZETI ALKOTÓI DÍJAHorváth Zoltán épít észmérnök.AZ ÉV CIVIL SZERVEZETE Miskolc és Vidéke Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete.A CIVILEK TÁMOGATÁSÁÉRT DÍJA Miskolci Kommunikációs Kht. Kéznyújtásnyira sorozatának stábja.MISKOLC VÁROS TURIZMUSÁÉRT DÍJ Balogh Sándor vállalkozó.SZENTPÁLI ISTVÁN KAMARAI DÍJDr. Barkóczi István, a Fux Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója.


Az értékeléshez be kell jelentekeznie.

Hozzászólások

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be vagy regisztrálj.

Legyél te az első hozzászóló.

Miskolc TV mai műsora

2024-03-28 (Csütörtök)
Nincs műsorkiírás erre a napra... nézzen vissza később!