MiNap Online

Belváros: megújuló homlokzatok, eltérő vélemények

2011-01-15 11:55

Évek óta folyamatosan zajlik Miskolc belvárosában az épületek felújítása. Bár az utóbbi időszakban közel ötven épület cserélt arculatot vagy újult meg teljesen, a felújítási program fogadtatása mégsem egyöntetűen pozitív. Hogy a homlokzatok egyenkénti felújítása vagy a tömbrehabilitáció a jó megoldás, azt mindenki másképp ítéli meg. Jirkovszky Tamást, a Miskolc Holding Zrt. városfejlesztési igazgatóját kérdeztük a belváros épületeinek megújulásáról.

– Miskolcon az ezredforduló évében indított el a MIK Zrt. (MIK) egy programot, amely a belvárosban található homlokzatok felújítására irányult – kezdte a program történeti áttekintését Jirkovszky Tamás. – Ebben a munkában partnereink voltak a miskolci építészek, akik közbeszerzési eljárás nyomán kaptak megbízást a tervezésre. A program keretein belül megújult első épületek a Városház téren található 5., 7. és 11. számú házak. Ebben a programban a homlokzatfelújításokon kívül szerepelt több épület teljes felújítása is, ilyen a Városház tér 13. szám alatt található, műemlékvédelem alatt álló Almássy-kúria, a Széchenyi u. 46., 76. szám, illetve a Széchenyi u. 107. sz. alatti ház. 2005-ben kezdett kirajzolódni egy új koncepció a homlokzatfelújítások meggyorsítására, ennek forrása a MIK által kibocsátott Várost Építünk I-es kötvény volt.

Az elsődleges cél a száz százalékban önkormányzati tulajdonban lévő épületek homlokzatának, kapuzatának és kapualjának felújítása volt, ám a vegyes tulajdonú társasházak is csatlakozhattak volna ehhez a felújítási projekthez. Ennek lényege az volt – magyarázta a városfejlesztési igazgató – hogy a szerződött kivitelezési költség negyven százalékát vissza nem térítendő támogatásként kapták meg a csatlakozó társasházak.

– Sajnálatos módon lényegesen kevesebb vállalkozó társasház volt, mint amire számítottunk, ám azért van itt is pozitív példa, elég csak a Széchenyi u. 56. vagy a Széchenyi u. 15–17. szám alatti házakra gondolnunk, de a Tízeshonvéd köz egyik épülete szintén sikeres pályázó volt, így a homlokzat ott is megújulhatott – mondta Jirkovszky Tamás. – Voltak azonban olyan társasházak is – mint például a Széchenyi u. 62–64. – melyek ugyan sikeresen pályáztak, ám az önrészt a társasház nem tudta biztosítani, így a megújulás végül elmaradt. Akadt olyan épület is, ahol a társasház azzal a kikötéssel adta el a tetőteret, hogy a vállalkozó a tetőtér beépítésével együtt az épület homlokzatait is felújítja (Széchenyi u. 48.).

A Széchenyi u. 50. szám hasonló felújításon ment volna keresztül, ám itt a program végül dugába dőlt. Ilyen projekt rajzolódott ki a Széchenyi u. 36. szám alatti épületnél is, de végül ott is meghiúsult a felújítás, hasonló okok miatt. A program azonban nem volt sikertelen, 2009-ig 46 épület újult meg városunk sétálóutcáján.

Sok éles kritika fogalmazódott meg a városlakókban a homlokzatfelújítások megindítását követően. Volt, aki egyenesen „Patyomkin-építkezésnek” tartotta és céltalannak titulálta a MIK programját. Márpedig eredménye – Jirkovszky Tamás szerint – mindenképpen volt a programnak. – Építészként teljesen nyilvánvalóan azt tartom jó megoldásnak, ha egy épületnek nemcsak a homlokzata újul meg, hanem teljes felújításon esik át. Ám ez minden belvárosi épület esetén olyan forrásokat igényelne, mely nem áll rendelkezésre sem most, sem annak idején.



Mikor a programot elkezdte a város, választani kellett, hogy elvégzik egy-egy épület teljes rehabilitációját, vagy pedig a lepusztult homlokzatokat felújítják. Miskolc vezetése akkor ez utóbbi mellé tette a voksot. Jirkovszky Tamás szerint kicsit erős kritika a „Patyomkin” jelző, ennél azért nagyobb volumenű volt az a fejlesztés, ami a főutcán történt.

– A homlokzatfelújítások elsődleges szerepe a városkép alakítása, így tehát semmiképpen sem volt és nem is lesz céltalan ez a munka, és többnek tartom ezt a felújítási programot attól, mintha egy-két épület teljes rehabilitálása valósult volna meg. Csak azt sajnálom, hogy a teljes főutcai épületállományon ezt nem sikerült megvalósítani – szögezte le az igazgató. A tömbrehabilitáció ellen egészen konkrét példát hozott a szakember. A Tulipán tömb volt a nyolcvanas években az első és az utolsó teljes tömbrehabilitáció, itt a ráfordított felújítási költségek lényegesen meghaladták egy új épület építési költségét.

Jirkovszky Tamás elmondta: azt is sajnálja, hogy a magántőke abszolút nem érdeklődött, érdeklődik a felújítási program iránt. Legtöbb esetben a tulajdonosok semmit nem tettek, illetve tesznek annak érdekében, hogy a házuk megszépülhessen. A Bigatton Bruno kezében lévő volt Arany Csillag Szálloda (Széchenyi u. 24.) esetén négyévi hosszú tárgyalás folyamán jutottunk el oda, hogy az utcafronti homlokzat emeleti részét felújították, és hasonló huzavona árán, a tervek költségének kifizetésével újult meg az Aranyszarvas gyógyszertárnak is otthont adó épület. Ellenpélda az Avas Szálló műemlék épülete, melynek sajnálatos módon a teljes rehabilitációja meghiúsult. Ha a homlokzatfelújítások nincsenek, lehet, hogy ma sokkal több ilyen épület lenne a főutcán, és akkor ezért kritizálnák a szakembereket és az ingatlankezelőt – vélekedett az igazgató.

Az épülethomlokzatok felújításánál az eredeti állapot helyreállítása a cél. Kivétel csak olyan épületdíszek esetén van – például tetőterek, tornyok, oromzatok –, melyek visszaépítésének költsége meghaladná a pénzügyi forrásokat.
– A legtöbb épületnél rendelkezésre állnak történeti adatok, eredeti tervek, vagy korabeli fotódokumentációk – melyek a közelmúltban könyv formájában is megjelentek –, ez a kiindulási alap. Ugyanakkor egy-egy épület felújításakor építészettörténeti kutatásokra is támaszkodunk. Egy-egy épületről igyekszünk a lehető legtöbb információt összegyűjteni, és minden építészeti értéket dokumentálni, melyet adott esetben vissza lehet helyezni a homlokzatra, hogy a felújított épület eredeti pompájában tündökölhessen. Másrészt egy épület felújítása roppant aprólékos munka, centiméterről centiméterre haladnak a restaurátorok a díszek megtisztításával, folyamos egyeztetésre van szükség a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársaival, akik szakhatósági szinten minden épületnél bekapcsolódnak a felújításba, a konkrét műemléki védelem alatt állóknál pedig ők maguk az eljáró építési hatóság.

Jirkovszky Tamás úgy vélekedik, hogy ez a felújítási program a jövőben is folytatódni fog, a város vezetése kiemelt figyelmet fordít a belváros további megújulására az elkövetkezendő időben is. – Ugyan konkrét programok még nem rajzolódtak ki, de ezek kidolgozása folyamatban van. Meggyőződésem, hogy valamilyen támogatási rendszerrel, partnerséggel el lehet jutni oda, hogy minél több homlokzat megújulhasson – zárta a városfejlesztési igazgató.
Homlokzatfelújítások, portálcserék is beletartoznak az Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) első ütemébe.



A konkrét felújítási munkák tavasszal indulnak meg, egyszerre több helyszínen: a homlokzatfelújítások az Ady Endre utca 5., 18., 20. szám alatt, valamint a Weidlich-palota északi és déli homlokzatán (Széchenyi u. 19. szám) kezdődnek, teljes felújítással érintett a Széchenyi u. 61. szám (főhomlokzatának felújításával érintett a Széchenyi u. 59. szám is, hiszen homlokzatuk egy egységet képez). Portálcserék a Hunyadi u. 5. és a Széchenyi u. 27. szám alatt valósulnak meg, portál átalakítás pedig a Széchenyi u. 31. szám alatt folyik majd. A Weidlich-palota tekintetében kicsit túl is léptünk az eredeti célon, hiszen nemcsak a Széchenyi utcai homlokzatot újítják fel, hanem nagy örömünkre az Antall József tér rehabilitációját követve az épület térre néző homlokzata is új arculatot kap. Az épület korabeli tornyai ugyan most nem kerülnek vissza, viszont az új homlokzat kialakítása a tornyok fogadására alkalmassá teszi az épületet, így ha a forrás biztosíthatóvá válik, bármikor visszaépíttethetik azokat – emelte ki a városfejlesztési igazgató.
Tajthy Á.