MiNap Online

Egy amerikai az Acélvárosban

2011-01-13 12:48

Tengerentúli tréner érkezett a Steelershez. Phillip Hilderbrand készíti fel a tavasszal zajló bajnoki szezonra a miskolci amerikaifocistákat, akiknek fél évtizedes történelmük során első ízben kell a legmagasabb szinten helytállniuk.

Tavaly, mint emlékezetes, aranyéremmel zárták a Divízió 2 küzdelemsorozatát. A sportág csúcsán, az NFL-ben a rájátszás fut, a februári Super Bowlig, az amerikaifutball hazai híveinek ugyanakkor egyre inkább érdemes a Steelersre is figyelni: az amerikai szakember minden bizonnyal nagy előlépést jelent majd a szakmai munkában.

Phillip Hilderbrand huszonéves fiatal szakember, South Carolinából. Nincs híján európai tapasztalatnak: világjáró karrierje során már dolgozott Olaszországban. Most az interneten talált egymásra az új kihívást kereső edző és a miskolci klub. Mr. Hilderbrand bajnok, vagy legalábbis bajnoki esélyes csapatot ígér a felkészülés végére. Ő maga szerdán érkezett Magyarországra, az egyesületi vezetők estére már itthon köszönthették az eddig csak e-mailek és a Facebook révén ismert trénert. Első mondataival mindjárt óvatosságra is intett a hurrá-hangulatban, mondván: „Attól, hogy itt vagyok, még nem nyertünk semmit. A sikerért meg kell dolgozni. Én megadom az iránymutatást, de a csapatnak kell a munkát elvégeznie.” Az első edzést a jövő hét elején fogja levezetni az új head coachra már nagyon kíváncsi keret tagjainak.
Előzetes levelezés útján a klubhonlap, a miskolcsteelers.hu a napokban már interjút közölt Phillip Hilderbranddal. Ebből olvashatók az alábbiakban részletek:

– Minden trénert természetszerűleg elsőként a saját játékospályafutásáról szokás faggatni. Mi sem teszünk másképp.
– Tizenhárom évesen kezdtem el futballozni a Brookland-Cayce középiskolában. A csapatban játszottam középső védőt, azaz linebackert, és a támadók között tight endet is. Aztán a tanulmányaimat a Ben Lippen magániskolában folytattam, három éven át voltam kezdő és ezekben a pozíciókban játszottam: fullback, guard, tackle és middle linebacker. A végzős évemben több elismerést is kaptam, úgymint a legjobb területi, megyei, állami linebacker kitüntetések. Aztán egy évet játszottam az NCAA II. osztályában szereplő Kentucky Wesleyan College csapatában, ezt követően elkezdtem az edzői karrieremet.

– Az amerikaifutball ma még Európában csak a feltörekvő sportágak közé sorolható. Az Egyesült Államokból indulva hogyan vezet az út ide?
– Négyszer utaztam Olaszországba edzősködni, az első utam még a Ben Lippennel volt. Rómába utaztunk két hétre, edzőtábort és elméleti előadásokat tartottunk játékosoknak egész Olaszországból. Később visszatértem oda, hogy defensive koordinátorként a San Vito Dragonst – most Salento Dragons – segítsem. Harmadszorra, mikor visszatértem Olaszországba, találkoztam csapatokkal, amelyeknek előadásokat, illetve edzőtáborokat tartottam. Legutoljára Itáliában a Salento Dragons vezetőedzője voltam.

– Ez az edzői karrier igen fiatalon indult. Hogyan?
– A játékoskarrierem miatt akartam edző lenni. Mindig is keményen dolgoztam, bármit is csináltam, akár a pályán, akár az edzőteremben, akár az iskolában. Mikor befejeztem a középiskolát, a nyári edzőtáborban együtt dolgoztam néhány linebackerrel, akik az Észak-Dél All Star-meccsre készültek. Mindig is játékosokat edzettem a középiskola után. Az volt az első év, amikor is nem a volt iskolám játékosaival foglalkoztam, hanem néhány másik tehetséges játékos felkészülését segítettem, hogy jobb játékosok lehessenek.
Sok oka van, miért választottam azt, hogy külföldön tanítsam az amerikaifutballt. Az első az a szenvedély, ami az európai játékosokat jellemzi. Ők választották maguknak a játékot, ők akarnak játszani, és megőrülnek a játékért. Nem fertőzte meg őket a pénz, nem panaszkodnak, ők egyszerűen csak igazán szeretik a játékot. A második fő ok, amiért amiért külföldön edzősködöm: hogy szeretném magamat mint egyént kipróbálni, kiteljesíteni. Az Egyesület Államokban edzőnek lenni megszokott dolog. Európában meg kell csinálni mindent egy edzőnek, kezdve az öltözőtől a pálya felfestésén át a csapat marketingjéig bezárólag. A trénerség mellett még angolt is tanítottam a játékosaimnak, felkészítettem őket, hogy amerikai egyetemekre menjenek. Szeretem a játékosaimat edzeni az edzőteremben, a pályán és az életben is. Többet megtennék értük, mint az államokbeli játékosokért.



– Az európai, azon belül a magyarországi futball bizonyára speciális ismereteket, tapasztalatokat és hozzáállást igényel. Itt azért minden más, mint otthon.
– Igen, elég sokat tudok az európai amerikaifutballról, lévén hogy pár éve már benne vagyok. Vegyes érzelmeim vannak arról, amit láttam. Az amerikaifutball szerepe, ismertsége, népszerűsége Európában napról napra nő és ez izgalmas. Bár még mindig ott a probléma: a pénz. Sok egyesületnek nincs pénze arra, hogy promotálja a klubot, hogy új játékosokat szerezzen és hogy úgy növekedjen az egyesület, ahogy azt ők szeretnék. Ugyanakkor ez egy érthető probléma, ha elkezdesz valami újat, különlegeset, amit az emberek még nem ismernek.

– Olaszország is messze van Amerikától, de Miskolc még attól is egy kicsit messzebb...
– Számomra nem volt váratlan az utazás, mivel kerestem meg már csapatokat Európában, és tudtam, hogy ha adott lesz a lehetőség, akkor élni fogok vele. Volt is néhány ajánlatom Németországból és Spanyolországból. Ugyanakkor a Miskolc Steelers szervezettsége volt rám a legnagyobb hatással. Nem volt nehéz a választás. Éreztem, hogy a tavalyi, kimagaslóan sikeres bajnoki és a szintén jó juniorszereplés után is maradt még bőven potenciál a csapatban. Pláne hogy értesültem róla, a Steelers létrehozta a saját kivilágított edzőpályáját és a toborzás után is nagyon sok játékos maradt meg a csapatnál; ezek nem egyszerű feladatok Európában, tudom. Szóval összességében nagyon elégedett vagyok azzal, amit az egyesületről láttam, hallottam. Érzem, hogy ha majd megérkezem és elkezdem edzeni, vezetem a csapatot, és segítek a többi helyi edzőnek a tanulásban, akkor nem kell félniük, hogy sikertelen lesz a következő szezon.

– Minden előjel kedvező tehát; de bizonyára akadnak aggodalomra, vagy legalábbis megfontolásra késztető szempontok is.
– A félelmeim ugyanazok, mint bárhol Európában. Vajon lesz-e elég játékos az edzéseken. Nagyon nehéz úgy csapatot edzeni és jó csapatot csinálni, ha senki nem jár edzésekre... Európa „híres” arról, hogy az emberek csak játszani szeretnek, illetve lejönnek néhány edzésre és kész, szóval ez a legnagyobb félelmem. A másik aggodalmam az, hogy ha kötelező lesz edzésre járni azoknak, akik játszani szeretnének, és mellette edzőterembe is járni, akkor lehet, hogy ezt nem tudják megoldani a kevés pénzük miatt, és ezért sok tehetséges játékos abba fogja hagyni... Utálom ezt, mert én szeretem ezt a sportot és szeretném, ha mindenki játszhatna. Ugyanekkor viszont nyerni szeretek és ezért is szerződtettek, szóval meg kell tennem mindent, hogy sikerüljön. Magas elvárásaim vannak mind a felnőtt, mind a junior kerettel szemben, hiszen egyaránt nagyon jó szezonjuk volt 2010-ben. Erős támadófalunk van és néhány jó futónk. Amit láttam a videókon: kell egy kicsit még az alapokat és a technikát tanítani, javítani. Szóval szeretném a lehető legjobb eredmény elérni jövőre a Steelersszel. Ennek érdekében mindent a Steelersnek rendelek alá, az edzéseken is, és azon kívül. Elérhető leszek a csapat tagjai számára a nap 24 órájában, és ha filmet szeretnének elemezni vagy az edzőteremben gyakorolni, netán edzés után még maradni és tovább gyakorolni, én ott leszek. De a legfontosabb az egyesület, ahol mindenkinek együtt kell dolgoznia, hogy együtt egy jobb egyesületet teremtsünk.