MiNap Online

VB-történelem: 1970 Mexikó

2010-06-14 15:44

Az 1970-ben megrendezett labdarúgó-világbajnokság a kilencedik volt a torna történelmében, melynek rendezési jogát Mexikó kapta meg május 31. és június 21. között. A FIFA 1964 októberében választotta ki Mexikót a bajnokság rendezőjének.

Az 1970-es torna volt az első, amit Észak-Amerikában tartottak meg, és Dél-Amerikán, valamint Európán kívül bonyolítottak le. Az első világbajnokság, amit a televízió élőben közvetített, ennek köszönhetően, már 600 millió néző tekinthette meg a sporteseményt. A negyeddöntőben az olaszok 4–1-re verték a mexikói válogatottat 1–0-s hátrányból fordítva. Guadalajaraban pedig Perut a negyeddöntőben búcsúztatták el a tornától a brazilok, mivel 4–2-es vereséget szenvedtek.
Az Uruguay és Szovjetunió találkozón nem született gól, csak a mérkőzés utolsó öt percében, amikor Victor Esparrago találata a dél-amerikaiakat lőtte tovább. Az negyedik negyeddöntő az 1966-os vb-döntő visszavágó mérkőzésének is nevezhető, hiszen Anglia és Nyugat-Németország között, zajlott és úgy tartják számon, hogy a világbajnokságok történetének egyik legnagyszerűbb találkozója volt. Angliát súlyos csapás érte, amikor a mérkőzés előtt a csapat sztárkapusát Gordon Bankst ételmérgezés érte. Peter Bonetti került a helyére, és Anglia a második félidő elején már 2–0-ra magabiztosan vezette a találkozót. A nyugatnémetek azonban nem adták fel a továbbjutási esélyeket, hiszen a 68. percben a legendás Beckenbauer betalált Bonetti hálójába. Az ijedtség következtében Anglia szövetségi kapitánya, Alf Ramsey rossz döntést hozott, és lecserélte Bobby Charltont, aki nélkül Anglia elvesztette az iránti képességét, hogy a saját iramát tudja játszani. Az ijedtséget Beckenbauerék is észrevették, és jól használták ki, ugyanis hamar kiegyenlítettek egy fejesgóllal. A hosszabbításban pedig a csapat másik legendája, a vb-k történelmének legtöbb gólt lövő játékosa: Gerd Müller nem hibázott és megszerezte a továbbjutáshoz szükséges vezető találatot.



A négy továbbjutott válogatott már rendelkezett világbajnoki címmel. A Brazília–Uruguay az 1950-es döntő visszavágójának is mondható, a másik mérkőzés pedig Olaszország és Nyugat-Németország között zajlott. A dél-amerikaiak találkozóján Brazília 3–1-re diadalmaskodott Uruguay fölött, pedig húsz perccel a meccs megkezdése után még kiesésre álltak. A másik ágon Olaszország 1–0-s vezetéshez jutott Roberto Boninsegna gyors 8. percben lőtt góljával. Nyugat-Németország csak a meccs végére tudta kiharcolni egy góllal a hosszabbítást, majd Gerd Müller a 94. percben a vezetést is megszerezte csapatának. A hosszabbítás rendkívül gólzáporosra sikeredett, hiszen hiába jegyzett még egy találatot Müller, az olaszok 4:3 arányban hozták a mérkőzést. A találkozót „Az évszázad mérkőzése”-ként emlegetik, mely Olaszországban Partita del Secolo-ként, Németországban pedig Jahrhundertspiel-ként ismerete a focidrukkerek előtt. A Mexikóvárosban található Estadio Aztecaban egy emlékmű is emlékeztet erre a mérkőzésre. Németország a bronzmérkőzésen 1–0-arányban legyőzte Uruguayt.

A világbajnokság döntőjében Brazília hamar megszerezte a vezetést, Pelé fejesével már a 18. percben. Roberto Boninsegna viszont egyenlít és visszahozza az olaszok győzelmi reményeit. Gérson a második félidőben gólt lőtt, majd segített a harmadik találat előkészítésében, amit Pelé felé hosszan előreívelt egy szabadrúgásból, melyet Jairzinho elé fejelt Pelé. Pelé kiosztotta a gólpasszt a negyedik találathoz is, ezzel megadva a kegyelemdöfést az olaszoknak. A brazilok győzelme a labdarúgás történelmének első tri-campeão-t eredményezte (háromszoros bajnok).

A harmadik győzelemmel (1958 és 1962 után) Brazília elsőként szerezte meg a jogot arra, hogy örökre birtokolja a Jules Rimet Trophyt. Brazília akkori szövetségi kapitánya, Mário Zagallo volt, az első labdarúgó, aki világbajnok lett játékosként (1958, 1962) és edzőként is. Pelének játékosként a mexikói volt az utolsó világtornája.

Vajtó László