MiNap Online

Fotók az Emberről

2007-11-23 15:09

„Arcok és szemek” címmel nyílt fotókiállítás a Magyar Máltai Szeretet- szolgálat Gondviselés Házában Miskolcon, Horváth Dávid munkáiból. A fotóművész ezeket a portrékat Miskolcon és Tokajban, a hajléktalanszállók lakóiról készítette, a Gondviselés Házában figyelemfelkeltő szándékkal rendezték meg a felkavaró tárlatot. „Harmincöt éve fényképezem az embert. Nem tájat, nem csendéletet, nem sajtótájékoztatókat, hanem az embert” - írja Horváth Dávid egy önvallomásában. „Még közelebbről, az arcát. Keresem, és meg is találom a tekintetében, hogy boldog-e, hogy miért kiszolgáltatott.

Annyiban követem csak a régi szociofotókat, hogy engem ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, elesett, magukra hagyott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel. S ezért aztán érdekel is. Mint egy-egy mementót mutatom föl legtöbbször a fotóimat, gondolván, ezzel talán segíthetek. Bár ma már ebben ritkábban hiszek.”
Horváth Dávid különleges helyet tölt be a magyar fotográfia világában. Nem fotói szépségével, hanem azok mondanivalójával, és sokkoló témaválasztásaival ragadja meg a nézők figyelmét. Munkásságával mindig hadat üzent az aktuális "médiatrendeknek", amiről ő így vallott: "Járom a falvakat, a vidéki külvárosokat, gyárakat, bányákat, gyülekezeteket, és rögzítem, amit látok. Ezeket a képeket, sorozatokat katalógusokban és külföldi kiállításokon lehet látni, mert a sajtó nem szíveli őket. Ugye a régi rendszerben koldusokról, kisemmizettekről, cigányokról, hívőkről illetlenség volt beszélni, merthogy hivatalosan nem is léteztek. Ez végső soron politikai cenzúra volt. Ma meg azért illetlenség ilyen képpel egy újságban előjönni, mert eladhatatlannak vélik. Mert nem csillog. Ez viszont egyfajta gazdasági cenzúra."
Horváth Dávid felkavaró alkotásainak a lényegét híres írók, művészek is több alkalommal próbálták már megfogalmazni. „Döbbenetesek a rajongó szemű, elvarázsolt, nyitott szájú betegekről készült, az emberi vallásosság örökké érvényes és megszüntethetetlen lényegéről valló képek, az ultima ratio pillanatfelvételei” - írja például Spiró György az egyik kiállításáról. "Nem kell az embernek istenhívőnek lennie, hogy e képeket szemlélve megértse és elfogadja azt, amit e képeken látható szerencsétlen emberek életéhez képest a maga luxusvilágában nem tapasztal meg, vagy ha igen, akkor is hárítja, amíg teheti. Horváth Dávidnak rendkívüli adottsága van ahhoz, hogy e természetes, önvédelmi hárításokat brutálisan, noha erőszakot nem alkalmazva, porba döntse. Olyan adottság ez, amely nyilvánvalóan előbb megvolt a lelkében, mintsem hogy a sorsa ezekhez az emberekhez közel vitte volna; talán ezt nevezhetném tehetségnek, hiszen tapasztalat előtti tudás, amivel valaki vagy születik, vagy sem. Ez a benne eleve meglévő empátia és szolidaritás teszi, hogy képei túlnőnek a hideg szociofotózáson, túlnőnek a koszakon, amelyben fotóznia éppen adatott, és az emberi egzisztencia szavakban megfogalmazhatatlan lényegéig hatolnak le."
Horváth Dávid kiállítását Miskolcon Kaló Edit és Kocsenga Anton, a Gondviselés Házának intézményvezetői, valamint dr. Csiba Gábor, a megyei kórház főigazgatója nyitották meg. Az ünnepségen kis műsort is rögtönöztek, melyen Dézsi József gitározott,  Tóth Péter Sándor, a szálló egykori lakója pedig saját versét szavalta el. Az intézmény folyosóján elhelyezett képek karácsonyig tekinthetők meg, munkanapokon 8-tól 16 óráig.