MiNap Online

Steelleaders-öröm

2009-11-30 12:23

A hévégén tartották a 2009-es Magyar Cheerleader Bajnokság fináléját, amely e nemben második. A tavaly harmadik helyet elért miskolci pompomlány-csapat idén első lett!

Négy csapatot utasítottak maguk mögé, főleg a szabadon választott gyakorlat kategóriájában elért pontszámnak köszönhetően.
A most szombaton történtekről Molnár Ágnes, a Steelers cheerleader szakosztályának vezetője, azaz a bajnok Steelleaders edzője mesélt, még érthető elfogódottsággal:
– Nehéz ilyenkor okosan megszólalni. Annyi élmény van az ember szívében. Az biztos, hogy sikerült bebizonyítanunk, hogy a sok munka, edzés, sérülés meghozza gyümölcsét. Mindenekelőtt szeretném megköszönni annak a több tucatnyi szurkolónknak, családtagoknak, barátoknak és a csapattársainknak azt a hihetetlen erőt, hitet, hangot és energiát, amit egész nap felénk sugároztak. Nagyon sokat számított. És rengeteget jelentett, amikor a pályára lépve megláttuk a külön számunkra csináltatott molinókat és az „I love Steelleaders” feliratú pólókat... Ismét bebizonyosodott, hogy milyen összetartó család vagyunk. Nagyon köszönjük, innen is üzenem mindnyájuknak: szeretünk titeket.A folytatás a tréner beszámolója nyomán: a verseny a kötelező gyakorlatokkal kezdődött, a miskolci csapatkapitány a 3-as sorszámot húzta ki. Így a Zalaegerszeg és a Győr csapata után adták elő az öt kötelező elemből álló első gyakorlatot. A Steelleaders nagyon határozottan, magabiztosan csinálta végig a gyakorlatsort. A Wild Roses, végül az Újpest Bulldogs cheerleader-csapata, a White Cats következeett. Lányaink nem túl reális pontszámokat kapva eléggé letörtek – kommentálta a fejleményeket Molnár Ágnes –, hiszen, mint mondja, „nem voltak és én sem voltam biztos benne, hogy a zsűri valóban ismeri-e ennek a sportágnak a szabályrendszerét”… – Egyik kedvenc sporttársunk, szurkolónk szóvá is tette ezt az illetékeseknek. Nagyon nehéz volt azzal a tudattal a lányok elé állni az öltözőbe, hogy ismét úgy tűnik, nem a szabályok a mérvadóak és megint jelen van a „bundagyanú”. Nem akartam átélni a tavalyi csalódást, és nem akartam, hogy ezek a lányok megint csalódjanak a sportban. Így a szabad gyakorlatra, amelynek különféle tánctechnikai elemekből, akrobatikából és úgynevezett kunsztokból (magasba tartott emelésekből – a szerk.) kellett állnia, már teljes határozottsággal és magabiztossággal készültünk fel. Persze, ez nagyon nem volt könnyű ilyen előzmények mellett.És lányaink megcsinálták! Tökéletesen, határozottan, magabiztosan, mosolyogva és mindent beleadva. „Nekem csinálták meg – mondja erről a boldog szakvezető. – És önmaguk miatt, miattunk. És mert imádják ezt az egészet. És azért is, mert be akarták bizonyítani nekem, maguknak és a mintegy ötvenfős lelkesen szurkolóseregnek, a társainknak, szülőknek, barátoknak, hogy ők a legjobbak.”
– Ezt a zsűri is értékelte. Különösképpen könnyeket csalt a szemembe az, hogy tökéletesnek titulálták a koreográfiát, nagyon jó esett hallani a dicsérő, olykor zavarba ejtő szavakat. Megnyertük ezt a bajnokságot. Aranyérmet kaptunk, sírtunk, ordítottunk, öleltük egymást, és mert megfogadtam, táncolva mentem ki átvenni a kupát. Úgy érzem, megérdemeltük ezt a győzelmet, mert nagyon sokat dolgoztunk érte és mert mindenki igazán szívből akarta, és tudom, hogy mindenki meg is tett érte mindent. Remélem, nem haragszanak rám a lányok, ha néha nagyon szigorú voltam velük és „leordítottam a fejüket”. Meggyőződésem, hogy megérte, életem egyik legboldogabb élményét köszönhetem nekik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen emberekkel dolgozhatom együtt és velük valósíthatom meg az álmaimat. Ezért is szeretem őket. És mert ők a barátaim.

Videó!

Miskolcsteelers.hu